Az északi földrész északibb vidékein a nyári napforduló előtti és utáni néhány hétben a Nap nagyon korán kel és nagyon későn nyugszik. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a 60. szélesességi fok felett, így például Szentpéterváron is, ilyenkor fehérek az éjszakák. 

Június végén, júlus elején Szentpétervár gyakorlatilag egy nagy nyüzsgő fesztivállá alakul és tényleg az az ember érzése, hogy az itt élők úgy veszik: ha nincs éjszaka, nem is kell aludni. Éjfélkor is tele vannak az utcák, szól a zene, rengeteg a tüzijáték, az pedig csak még hangulatosabbá teszi az egészet, hogy mindehhez a díszeletet a világ egyik legszebb városa adja. 

Szentpétervár a Balti-tenger partján, a Néva folyó torkolatánál fekszik, 5 millió lakosával Oroszország második legnagyobb városa.

20 év alatt épült fel Szentpétervár

Szentpétervár a világ egyik legészakibb metropolisza és egyben az egyik legfiatalabb is, 1700-ban ugyanis még sár és mocsár borította a területet, ahol most a város áll. A híres, neves Nagy Péter cár volt az, aki a fejébe vette, hogy kaput nyit Európára, ehhez pedig a Néva folyó torkolatát tartotta a legalkalmasabb helyszínnek. Először kiverte innen a svédeket (1702), majd őrült építkezésbe kezdett.

Nem csak a tempó volt őrült, hanem az ötlet is, eleve több millió cölöpöt kellett ugyanis leverni ahhoz, hogy itt építkezni lehessen. Ezért is hívják Szentpétervárt észak Velencéjének, a "csontokra épült városnak" pedig azért, mert rengeteg ember halt meg az iszonyatos erőfeszítésben, amit az építkezés jelentett.

Az áldozatokat nyilván nem vígasztalja, de a város nagyjából 20 év alatt felépült, az európai nyitás pedig annyira bejött, hogy Szentpétervár igen gyorsan utólérte fejlettségben a nagyobb nyugat-európai városokat. Ehhez persze az is kellett, hogy Péter cár rengeteget utazott és pénz nem számít alapon invitálta Szentpétervárra a kor legnevesebb építészeit, művészeit és akkor még szó sem esett a hadjáratok során zsákmányolt rengeteg műkincsről. Sok helyen jártam már, de a szentpétervári egy négyzetméterre jutó "kultúrális-építészeti-történelmi együttható" csak a legnagyobbakhoz (Párizshoz, Londonhoz, Firenzéhez) mérhető.

A történelmi előzményekbe ennél mélyebben nincs értelme belemenni, mert annyi nevet és annyi évszámot kellene felsorolni, hogy átláthatatlanná és vontatottá válna a szöveg, így inkább végigveszem a kötelezőket, aztán ahol muszáj ott írok neveket és évszámokat.

Téli Palota - Nyári Palota

A cárok is csak emberek, nekik is lakni kellett valahol, lakhatási céljaiknak pedig télen egy Téli Palota, nyáron pedig egy Nyári Palota felelt meg leginkább. 

Peterhof, ahol a Nyári Palota áll, Szentpétervártól mintegy 50 kilóméterre található, közúton és hajón is megközelíthető. Azért érdemesebb talán a hajós verziót választani, mert a lenyűgöző barokk palota szebbik fele a víz felé néz, így már megérkezés, előtt, a hajóról is lehet hüledezni. 

A Nyári Palota előtt állva tökéletes képet kaphatunk arról, milyen pompában és fényűzésben éltek az orosz cárok. A kert mérete és kialakítása Versaillalles-al vetekszik, a palota pedig nem csak vetekszik, hanem pompában valószínűleg le is veri a híres francia kastélyt.

A dombon álló, szimmetrikus barokk épület 270 méter hosszú, de szinte elhomályosítja az alatta található többszintes, 64 szökökútbúl álló szökőkútrendszer, amit az aranyozott szoborfigurák tesznek végképp utánozhatatlanná és felejthetetlenné. És akkor még a belső terekről szó sem esett.

A Téli Palota nem csak abban különbözik a Nyáritól, hogy ez inkább egy rokokó-barokk épület, hanem abban is, hogy még monumentálisabb. Az 1700-as években, amikor a palota épült, közel 125 millió ember tartozott az orosz cár fennhatósága alá, így a Téli Palota (ami egyébként kb. a város közepén van) a birodalom nagyságát is hivatott volt kifejezni.

Ez a kifejeződés néhány érdekes számadatban: Magának az épületnek a körbejárásához több, mint 2 km-t kellene gyalogolni, 1057 terme, 117 lépcsője 1786 ajtaja és közel 2000 ablaka van. Szóval ha szűkösen is, de azért át tudták itt vészelni az egyébként hosszú és kemény orosz teleket a cárok:).

Az első műkincsek Nagy Péter felesége, Katalin cárnő révén kerültek a palotába, a gyűjtést később folytatta lányuk, Erzsébet is, majd a többi orosz cár is. Így mikor 1918-ben megtörtént a bolsevik hatalomátvétel, már akkora gyűjtemény volt a palotában, hogy a népuralom jegyében nem is volt kérdés, hogy a műveket közszemlére teszik, ekkor nyílt az Ermitázs.

Nagy Péter özvegye, Katalin cárnő eleinte a Palota elkülönített részében, az úgynevezett remete-lakban őrizte a műveket, ezt nevezték Hermitage-nak, innen kapta a nevét a világ egyik legnagyobb múzeuma, az Ermitázs.

Méreteiben és minőségben sem igazán van olyan múzeum a világon, ami vetekedhet az Ermitázzsal. Ismét érzékeltető példákkal élve, kiszámolták: ha valaki az összes műkincset szeretné megtekinteni, akkor kb. 10 évet töltene az Ermitázsban és ezalatt a 10 év alatt kb 22 km-t gyalogolna. Egyébként a palota 1000 terméből, csak 400-ban van kiállítás, szóval vannak még távlatok:). Nyilván nem csak számokban, de nevekben is erős az Ermitázs: Michelangelótól kezdve, Picassón át Rembrandtig természetesen minden "nagy" képviselteti itt magát. 

Az Auróra legenda

A cári világ megdöntését 1917-hez és a nagy októberi szocialista forradalomhoz kötik a történelemkönyvek. Az ostrom a cárizmus szimbólumának tekinthető Téli Palota ellen indult, a legenda szerint egy ágyúlövéssel, amit az Aurora cirkáróról adtak le.

Érdekesség, hogy az Auróra (magyarul hajnalcsillag) ennek az egyetlen lövésnek köszönhetően vált világíressé, se előtte, se utána nem vett részt semmilyen komoly harci cselekményben. Arról egyébként máig megy a vita, hogy csak jeladó, vagy célzott lövés dördült-e el le anno az Auróráról, de már tulajdonképpen mindegy, a hajó bevonult a történelembe. 

Az Auróra egyébként remek állapotban van, a Néva parton most is megtekinthető, fel is lehet rá menni, de fotózkodni is lehet előtte:).

Templomok

Az oroszok csaknem fele ortodox vallású, így természetesen a templomaik nagy része is ortodox templom. Szentpéterváron - legalábbis az európai szemnek - egyértelműen a Spa na Cravi, azaz a Vérző Megváltó Temploma a legérdekesebb. Stílusát tekintve ez egy tipikus óorosz  templom, aki volt már a moszkvai Vörös Téren, az emlékezhet rá, hogy ott is áll egy nagyon hasonló. A Spa na Cravi természetesen kívül-belül gyönyörű, az ékszerdoboz kifejezést nem is lehetne jobb helyen ellőni.

Muszáj megemlíteni a Péter Pál székesegyházat is, ami több szempontból is kiemelkedő: egyrészt az ominózus svédek ellen aratott, történelmi diadalnak az emlékére épült 1702-ben, másrészt 122 méter magas aranyozott tornya gyakorlatilag az egész városból kiemelkedik.

Harmadrészt pedig ez az orosz cárok temetkezési helye, kettő kivételével itt van az összes orosz cár sírhelye, köztük Nagy Péteré is.

Bár az alapító Nagy Péter cár volt, a város eredeti nevét (Szentpétervár) a védőszentjéről Szent Péterről kapta. Ez változott Petrográdra a bolsevik hatalomátvétel után(1917), majd Leningrádra Lenin halála (1924) után. Szentpétervárnak 1991 óta nevezik újra a várost.

És akkor a templomok közül még szó sem esett a római Szent Péter Bazilikára emlékeztető Kazany székesegyházról (és a híres Mária ikonjáról), vagy épp Oroszország legnagyobb templomáról a Szent Izsák székesegyházról, aminek építésénél 400 kiló aranyat használtak fel. 

Csatornák, hidak

Szentpétervár a Néva torkolatára épült, a folyó mellékágai átszövik a várost, így hajós városnézésre is van lehetőség. Természetesen rengeteg híd van, ezek közül a nagyobbak (amik a Néva fő ágán helyezkednek el), felnyithatóak, így biztosítják ugyanis a nagy tengerjáró hajók közlekedését.

A hídfelnyitásra rendszerint éjjel egy órakor kerül sor, aki ilyenkor a város egyik részén ragad, annak várnia kell pár órát, vagy kerülni egy hatalmasat. A fehér éjszakák (amit én inkább állandó szürkületnek mondanék) idején a hídfelnyitás is nagy bulinak számít, éjfél körül mindenki letódul a Néva partra, szól a zene, puffognak a tüzijátékok és hatalmas üdvrivalgás közepette elkezdenek nyílni a hidak. A csúcspont pedig nyilván az, amikor megérkeznek az elképzelhetetlenül nagy tengerjárók.

Tudnivalók a szentpétervári utazáshoz

A város építésekor állítólag rendeletekkel szabályozták, hogy az utaknak egyenesnek, a tereknek mértanilag kimértnek kell lenniük, ez nyilván segíti a tájékozódást, viszont annyira sok a látnivaló és annyira szétszórtan helyezkednek el, hogy talán célszerűbb szervezett keretek között utazni. Saját tapasztalataim alapján mindenképp az  1000 Út utazási irodát ajánlom (egész Oroszországra egyébként).

Eddig egyébként négyszer volt szerencsém a városban járni, ebből három alkalom júniusra esett és egyértelműen ezt az időszakot javaslom mindenkinek, akinek a céljai között szerepel Szentpétervár. Azt nem mondom, hogy a legolcsóbb hely Európában, de egy második Párizs vagy London helyett mindenképp érdemes megfontolni, szerintem a fentiekből átjön mennyire tömény az élményanyag.

Télen eddig csak egyszer voltam, és mivel a nyári Szentpétervárról viszonylag sok szó esett most, az alap kis telefonos videó most téli lesz, a 40 fokban nem is jön talán rosszul egy kis orosz tél:) Van benne Téli Palota, Ermitázs, befagyott Néva, de még focimeccs is.

/Ha tetszett a poszt, további utazási tippekért kövess a facebookon és az instagramon is./

<