A letűnt korok emlékeinek talán a legfőbb "bája", hogy a megmaradt objektumok között járkálva szinte megelevenedik a történelem. Pláne igaz ez, ha a "letűnt kor" alig 25 éve ért véget.

Bár a Tisza-tó és a Hortobágy között található és Berekfürdő is a szomszédban van, Kunmadaras nem egy tipikus úti cél, a legtöbben átutazóban járnak itt.

Így a legtöbbeknek alighanem csak valami jellegtelen elhagyott lakótelepnek tűnik a Kunmadaras melletti, fallal körülvett, hatalmas terület, amiből kívülről mindössze elhagyott emeletes házakat látni. Pedig harminc éven át itt működött a volt szovjet blokk egyik legnagyobb katonai  reptere,  komplett városnyi kiszolgáló személyzettel.

A kunmadarasi repülőteret a II. világháború idején a németek kezdték építeni, majd már a szovjetek fejezték be és csináltak belőle "magyar" repülőteret a háború után. Magyar persze csak annyiben volt a repülőtér, hogy Magyarország területén volt, igazából egy komplett szovjet város működött itt 1962 és 1991 között közel 4 ezer "vendégmunkással". A területnek voltak saját élelmiszerboltjai, fodrászata, postája, színháza, mozija, de állítólag még uszoda is volt, így próbálták ugyanis a családjaiktól távol lévő katonák, légiforgalmi irányítók, pilóták, kiszolgálószemélyzet életét otthonosabbá tenni.

A terület elvileg a külvilágtól is el volt zárva, ám a valóságban igen komoly "kereskedelem" folyt a kunmadarasiak és a szovjet katonák között, a falu vasárnapi piaca például dübörögött, mindent megvettek a "kimenőn lévő" katonák. A helyieknek talán ezért nem volt különösebb problémája a szomszédba települt reptérrel, még a folyamatosan gyakorlatozó Migek vagy Tupoljev vadászrepülők keltette zaj  ellenére sem.

A kunmadarasi reptér méreteit jól érzékelteti, hogy két és fél kilométer hosszú, hetven méter széles, betonozott kifutópályával rendelkezett, ezt akkortájt csak az 1958-ban 3000 méteresre bővített ferihegyi kifutó előzte meg hosszban.

Az utolsó szovjet katonák 1991. április 27-én hagyták el a laktanyát, a terület innentől gyakorlatilag gazdátlanná vált és elkezdődött a pusztulása. A gaz ma már benőtt mindent, az épületek konganak az ürességtől.

A területen 70 hangár is volt a repülőgépek, légvédelmi rakéták tárolására, ezek nagy része is üres, bár néhányat raktárként használnak, műtrágyát, növényvédőszereket tárolnak bennük a bérlők.

A kunmadarasi reptér tehát nem egy "tipikus" úti cél,  de aki szereti az apokaliptikus helyszíneket, annak tetszeni fog. Érdemes egyébként igyekezni, mert folyamatosan napirenden van a terület hasznosításának a kérdése, az elmúlt években szóba került, hogy ipari park és/vagy logisztikai központ lesz itt, de az is, hogy a repülőtér polgári repülőtérként működik tovább.

A bejutás szabályaival kapcsolatban éppen ezért nehéz "tutit" mondani, érdemes előzetesen telefonon érdeklődni például az önkormányzatnál arról, kinek az engedélye kell (kell-e egyáltalán engedély) a bejutáshoz.

/Ha tetszett a poszt, kövess a facebookon és/vagy az instagramon is./