Velencét látszólag az is "ismeri", aki még nem is járt ott, ugyanakkor az sem ismeri igazán, aki már többször volt. Az alábbiakkal talán mindenki közelebb kerül a megértéshez.

Tudnivalók Velencéről

Unalomig ismételt tétel, hogy Velence cölöpökre, meg tengerre épült, de az okokról keveset hallani, pedig Attilának és a hunoknak is igen komoly közük van hozzá. A Római birodalom bukása után ugyanis hatalmas népvándorlás kezdődött, az itt élők pedig a keletről betörő gótok és hunok elől menekültek a szárazföldről a lagúna távolabbi, biztonságosabb részére. Vagyis igazából ez itt nem is a tenger, hanem egy sekélyebb vízű lagúna sok-sok (kb. 120) szigettel.

Ezeket a szigeteket kezdték összeépíteni az 5. századtól, Velence tehát nem úgy fejlődött, mint a legtöbb nagyváros, azaz nem egy városmagból nőtt ki, hanem sok sziget nőtt össze. Központ persze ettől még van, ez a mai Szent Márk tér környéke.

Velence cölöpökre épült, méghozzá úgy, hogy a tengerfenékbe stabil alap gyanánt beverték a tuskókat, majd erre építették rá a kő és tégla rétegeket, majd a házak falait. A cölöpök cédrus fa törzséből készültek, ennek a fának ugyanis az a jellegzetessége, hogy víz alatt, avagy oxigénszegény körülmények között ellenáll a korhadásnak. 

Történelem - a fénykor

Tehát az 5. században indult nagyjából a szigetek betelepülése, először csak a halászok menekültek a lagúnák közé, aztán már a tehetősebb polgárok is. Eleinte só lepárlásával keresték az itt élők a pénzt, majd hajókat építettek és megindult a kereskedelem például Dalmácia felé. Voltak persze keresztesháborúk, meg egy csomó hódítás: például komoly csatákat vívott Velence a mai Horvátország területéért a Magyar Királysággal. Jobban ezt a részt nem taglalnám, inkább itt egy térkép, ami szemlélteti, hogy a fénykorban (kb. 12.-15. század) mekkora terület tartozott Velencéhez főként az Adriai- és a Földközi-tenger mentén.

Hódítások ide vagy oda, az egy szavas lényeg azért a kereskedelem. Ez tette a városállamot naggyá, olyannyira naggyá, hogy Velencét tekinthetjük a világ első igazán komoly kereskedelmi és pénzügyi központjának. (Így talán nem is a városállam kifejezés a megfelelő rá, hanem a kereskedőállam). 

A sokrétű kereskedelmi kapcsolatokhoz színes művészet kapcsolódott, ez volt a velencei reneszánsz, ami különbözött az összes más városállam (Firenze, Genova) művészetétől és amit a mai napig emlegetnek elsősorban az olyan nevek miatt mint Tiziano vagy El Greco, de a festészet és a szobrászat mellett az építészet és az irodalom is csúcsra járt a fénykorban. Ekkortájt tartották az első karnevált is, ami kezdetben még nem csak farsangi álarcos mulatság, hanem a nagy tengeri győzelmek megünneplése is volt.

A 827-es évet is mondják egyébként Velence születésének, méghozzá azért, mert ekkor kerültek a városba a négy evangélista egyikének, Szent Márknak a hamvai. A velenceiek innentől az államukat Szent Márk köztársaságnak nevezték és a város szimbolúma is az a szárnyas oroszlán lett, ami az evangélista jelképe volt. A szárnyas oroszlánnal ma is találkozthatunk mindenfelé a városban, és Szent Márkkal is, hisz a főtér és a főtemplom is például az ő nevét viseli. 

Így lett Velence Olaszország része

Előre jelzem, hogy itt is el fogom nagyolni a történelmi részt, de akit bővebben érdekel, az mindent megtalál a történelemkönyvekben. A fénykor után szükségképp a hanyatlás következik, Velence hanyatlásának pedig több összetevője is volt.

Belejátszottak az oszmán-török hódítások, de az is, hogy a 15. század táján indultak el útjukra az olyan felfedezők, mint Kolombusz, vagy Magellán, az ő felfedezéseik hatására pedig Velence kezdte elveszíteni kereskedelmi előnyét. És ha ez még nem lenne elég, a középkorban hatalmas pestisjárványokkal is meg kellett küzdenie a városnak.

A számszerűsíthető véget talán 1797-es év jelenti, ekkor foglalta el ugyanis Napoleon az észak-itáliai területeket, köztük Velencét is. Később osztrák (ha úgy tetszik Habsburg) kézre került a város és ez nagyon nem volt ínyére a helyeiknek, lázadoztak is rendesen. Mivel Velence még ekkor is nehezen bevehetőnek számított, egy alkalommal időzített órával felszerelt léggömbökkel bombázták a velenceiek a Habsburgok hadiszállásait. Ezt az 1849-es akciót tartják egyébként a világ első légitámadásnak.

Fontos évszám 1866 is, ekkor csatlakozott Velence az olasz királysághoz, innen pedig már a sztori kis történelemismerettel összerakható.

Az élet Velencében

Fontos leszögezni, hogy a városnak van egy modern része is, ahol közel 300 ezer ember él, a "historical" Velencében pedig nagyjából 50 ezer. Az ő nyakukba szakad tehát a napi közel 60 ezer!!! turista, azaz nyugodtan mondhatjuk, hogy Velencében zajlik az élet.

Egyébként ha valaki beleszeret a városba és itt akar lakást venni, akkor nagyjából  7 és 15 ezer euró (2 és 4 millió forint) közötti négyzetméterárral kell számolnia, de úgy is kijön a matek, ha azt mondom: egy felújított átlagos méretű lakásnak kb. 500 ezer euró (150 millió forint) az ára. A bérlet sem olcsó, egy 85 nm-es apartman 1200 és 1500 euró között van havonta. Persze viszonyítás kérdése, hogy kinek mi a sok, hallottam egy olyan floridai párról, akik azért költöztek ide, mert imádják a várost és azzal, hogy nem kellett két autót fenntartaniuk, már jobban jöttek ki, mint otthon. (Ehhez persze olyan munka is kell).

Kezdetben egyébként faházak épültek a cölöpökre, aztán a tűzveszélyesség miatt - meg mert megindult a fellendülés - épülni kezdtek a ma ismert, oly jellegzetes "velencei" lakóházak. (ilyenek vannak az Adria mentén sokfelé, amerre a velnceiek terjeszkedtek).

Egy tipikus történelmi velencei lakóház egyébként három emeletes, az alsó szinten volt a kamra, mert ezt a részt nem volt olyan nagy gond, ha ellepte a víz, a második szint az élettér a nappalival, a harmadikon pedig a hálószobák vannak/voltak. 

Látnivalók és a gondolák

Jelenleg 438 híd van Velencében, kezdetben azonban töredéke sem volt még meg ezeknek, így csónakon kellett megoldani a lagúnák-épületek közötti közlekedést. A tehetősebb családoknak volt saját csónakjuk, a reneszánsz idejében, a fénykorban csaknem 10.000 gondola volt Velencében és komoly hajóépítő céhek működtek itt. Ekkortájt alakult ki a gondolák  jellegzetes, elején-végén magasba emelkedő, kecses hajóteste és lett jellemző a díszítés is, ami nyilván a család rangját volt hivatott kifejezni.

Kezdetben egyébként két evezős tartozott egy hajóhoz, ám ahogy idővel szegényedni kezdett a velencei nemesség, úgy lett jellemzőbb az egy személyes meghajtás.

A mínusz egy emberrel viszont oda lett a hajó egyensúlya, így a felépítményen is változtatni kellett: ezt az esetek nagy részében úgy oldják meg, hogy azon az oldalon ahol a gondolás a hosszú evezőjével hajtja a csónakot az oldalfal némileg alacsonyabb lett, míg a másikon magasabb.

A gondolák száma igazán a 19. század végétől kezdett csökkenni, főként a hidak megépülte miatt és nyilván azért is, mert megjelentek a motoros csónakok/hajók. Ma körülbelül hatszáz gondola van Velencében és már csak túristákat szállítanak. Az ár elég borsos: fél óra 100 euró, ugyanakkor az is tény: ha olcsóbb lenne, akkor valószínű mindenki gondolázni akarna, arra pedig ma már nincs kapacitás.

Velencét sokan valahonnan "átruccanva" egy napra keresik fel és ügyesen tervezve be is járható a város ennyi idő alatt, ebben a 4 perces videóban összefoglaltam, szerintem hogyan:

/Ha tetszett a poszt, további utazási tippekért kövess a facebookon és az instagramon is./