Lássuk be, Makó nem feltétlen szerepel mindenki top 10-es utazós bakancslistáján, megfontolásra viszont érdemes, az alábbiakból szerintem kiderül, hogy miért.

forrás: termalfurdo.hu

A  25 ezres lélekszámú Makó Csongrád megye déli részén található, a román határ közelében, Budapesttől mintegy 200 km-re.

Ha már Makó és a távolságok, kezdjük a legontosabbal: Jeruzsálem valóban messze van Makótól, de annak a bizonyos közmondásnak nem az alföldi város a főszereplője, hanem egy Makó nevű katona, aki az 1200-as években élt, II. András uralkodása idején. A legenda szerint Makó vitéz II. András egyik keresztes hadjáratán úgy berúgott a Szentföldre tartó hajón, hogy mikor meglátta Split tornyait, üvöltözni, hogy "megérkeztünk!" Pedig a hajóhad félúton sem járt, azaz Makó még igen messze volt Jeruzsálemtől.

Makón minden hagymából van?

Hagyma formájú szökőkút a központban

A jeruzsálemes közmondás mellett a hagyma az, ami mindenkinek beugrik Makóról, ennek ellenére túlzás lenne azt állítani, hogy a város nagyon meglovagolja a hagymás múltat. Konkrét "utalásként" csak a főtéren álló  hagyma formájú szökőkút jut eszembe, ja és persze a Hagymatikum fürdő, de mondjuk ez csak részben jó példa.

A tévhittel (és a nevével) ellentétben ugyanis a Makovecz Imre által tervezett épület kupolái nem hagymát mintáznak, hanem a feltörő víz buborékjait, így a fürdőnek csak a neve tekinthető egyértelmű "hagymás" utalásnak. A Makó legfelkapottabb turisztikai látványosságának számító fürdő egyébként kifejezetten sok és sokféle medencével rendelkezik, van jó pár szauna, gyerekeknek élményelem, az egyetlen dolog talán, ami nem túl vonzó, hogy a  nagy alapterület ellenére is gyakori a zsúfoltság, főképp a nagy számú román vendég miatt. 

Mi van még itt?

Amikor a 18. században a csúcson pörgött a hagymázázás, Makó nagyon prosperált, 30.000 lakosával az akkori (Nagy-) Magyarország 11. legnagyobb települése volt, előzte például Miskolcot és Pécset is. Ezt azért fontos kiemelni, mert ennek a prosperáló időszaknak köszönhető az eléggé eklektikus, de kifejezetten mutatós a belváros.

Makó és a Bérpalota a város központjában

Makón egyébként elsősorban a jó talaj, a sok napsütés volt adott a hagymatermsztéhez, illetve az a körülmény, hogy a helyiek olyan termesztési technikát alkalmaztak, amivel a házi kiskertekben is viszonylag nagy termésátlagokat tudtak produkálni, a magas minőség megtartása mellett. A remek beltartami értékkel rendelkező hagyma természetesen önmagában még nem adta el magát, abban, hogy a növény Európa szerte keresett és népszerű lett, hatalmas szerepevolt a helyi zsidó kereskedőknek (hasonló volt a helyzet a Tokajban, a Tokaji borok felfutásával is). 

A 17.-18. században jelentős számú zsidó közösség élt Makón, nem meglepő, hogy itt található az ország második legnagyobb ortodox zsinagógája.

Makó és Makovecz

Makó eredeti arculatán elég nagy sebeket ejtettek a múlt században felhúzott modernista épületek, ezeket a sebeket igyekezett némiképp begyógyítani a városvezetés nagyjából 20 évvel ezelőtt azzal, hogy felkérték Makovecz Imrét, hogy formálja picit újra Makó városképét. Hogy ez jótt tette-e Makónak, vagy nem, azt mindenki saját ízlése szerint eldöntheti, mindenesetre a kultikusnak számító Hagymaház (kvázi helyi kultúrház) után még 12 középület fűződik/fűzödött Makovecz Imre, vagy a tervezőirodája nevéhez.

A Hagymaház...

...és a buszpályaudvar

Makón túl

Makó Maros parti település, és ez nem csak födrajzilag fontos adalék, hanem turisztikailag is, a város szélén, a folyóparton ugyanis lehet strandolni, napozni, de pár éve már látogatható az igen menő akadálypályákkal és például lombkorona sétánnyal felszerelt Maros kalandpart is.

Makó tipikusan az az úticél, ami valami mással összekötve az igazi és van is bőven látnivaló a város közvetlen közelében. Szeged például csak 30 kilomérre van, de mindenképp érdemes megemlíteni a kb. ugyanekkora távolságra lévő Mezőhegyest, ahol egy igen nagy hagyományokkal rendelkező lovasközpont található.

A Monarchia idejében négy nagy ménesközpontunk is volt (Bábolna, Fogaras, Kisbér, Mezőhegyes), rengeteg lóra volt ugyanis szüksége úgy a mezőgazdaságnak, mint a hadseregnek. Mivel Fogaras már nem Magyarország területén tallható, Kisbér pedig bezárt, mára csak Bábolna és Mezőhegyes maradt. Bábolnát kétségkívül többen ismerik, de Mezőhegyes semmivel sem tud kevesebbet, rendszeresek itt a díjugrató és a fogathatjó versenyek, van egy elég látványos Kocsimúzeum, lehet lovagolni, de akár oktatáson is részt vehetünk.

Evés-ivás alvás

Ki hinné, Makón található egy, az egész országban egyyedülálló design szálloda, a négy csillagos Grand Hotel Glorius. A design ez esetben azt jelenti, hogy a hotel a 20-as évek Art Deco hangulatát árasztja kívül belül és tényleg illik rá a "design hotel" kitétel. A szobák tágasak, a kaja nagyon jó, wellness ugyan nincs, de miért is lenne, ha szinte pont a Hagymatikum fürdő szomszédságában találjuk a hotelt.

Lezárásképp még egy megfigyelés: az alföldi településeken hagyományosan sok a biciklis, de annyit, mint Makón szerintem sehol nem láttam. Szinte képtelenség úgy fotózni, hogy ne tekerjen be egy bringás a képbe, aki nem hiszi, annak némi adalék:

Ha tetszett a poszt, további utazási tippekért kövess a facebookon és az instagramon is.