A Bükk északi részének egy darabja az Upponyi-hegység, ami arról nevezetes, hogy völgyében található hazánk alighanem legszebb mesterséges tava, a Lázbérci víztározó.

A Lázbérci víztározó tipikusan az a hely, amihez szükségtelen kedvcsináló sztorikat írni, mert legtöbben még a létezéséről sem tudnak, így kedvcsinálónak általában elég mutatni egy képet, például ezt:

Ráadásul amúgy sem lehetne nagyon sztorizni róla, hisz a legtöbb víztározót gazdasági megfontolásból hozták/hozzák létre, itt például azzal a céllal duzzasztották fel a Bán-patakot a 60-as években, hogy ivóvízzel lássák el többek között Kazincbarcikát, Ózdot és Szilvásváradot.

Tehát, ahogy a mára vadvízi paradicsomnak számító Tisza-tó létrehozásakor sem voltak igazán turisztikai szempontok, itt sem gondolták, hogy egyszer az ország legszebb mesterséges tavaként emlegetik majd a Lázbérci víztározót. A terület szépségét egyébként az adja, hogy fentről nézve a norvég fjordok vidékére emlékeztetnek a fűrészfogszerű hegycsúcsok közötti apró tengerszemek.

Bármelyik környező hegycsúcsra mászunk is fel, a teljes víztározót egyben sehonnan sem fogjuk belátni, ha azonban mégis meg kellene neveznem egy olyan a helyet, ahova mindenképp érdemes felmenni, akkor az Upponyi-szoros tetején lévő Herkó Páter kereszt lenne. Ez ugyanis turistajelzésen Uppony településről viszonylag könnyen megközelíthető, a panoráma pedig verhetetlen.

A keresztet a néphagyomány szerint azért állították, mert a - fiktív alaknak tekinthető - Herkó Páter Uppony a községnél állította meg a reformáció terjedése idején a kálvinistákat. Mondják azt is, hogy egykor a kereszt jelezte a reformáció és a katolicizmus határát.

Az eddigiekből szerintem kiderül, hogy a Lázbérci víztározó igazán fentről nézve mutatja meg magát, ám ha nincs kedvünk hegyet mászni, akkor akár körbe is biciklizhetjük a tavat, felmehetünk a gátra vagy üldögélhetünk a parton, de rengetegen járnak ide horgászni is.

Fürödni viszont nyáron is tilos, a terület ugyanis a Bükki Nemzeti Park része, illetve, ahogy már volt róla szó, a vizet ivóvízként hasznosítják.

A Lázbérci víztározó önmagában is megáll, mint úticél, de aki össze akarja kötni valamivel, az tetszőlegesen választhat például Szilvásvárad (25 km), az Aggteleki-barlang (40 km), vagy épp a Bélapátfalvai Apátság (30 km) között. Aki pedig nem tud választani, az jöjjön több napra és járja végig az összeset:).

Búcsúzóul még néhány fotó:

/Ha tetszett a poszt, további utazási tippekért kövess a facebookon és az instagramon is./