Sri Lanka Budapesttől légvonalban 7000 kilóméterre található, én egy isztambuli átszállás és nagyjából 10 óra repülőút után érkeztem a sziget dél-nyugati csücskén található fővárosba, Colomboba.

A gép tartott egy rövid megállót a Maldív-szigeteken is, ami lehetne most elhanyagolható részlet, de nem az, mert a főváros, Malé reptere a szárazföld legszélén van, így olyan az ember érzése, mintha a vízre szállna le a repülő. Ráadásul eszméletlen látványt nyújt a levegőből a szigetvilág, fel is vettem videóra a felszállást:

Sri Lanka, a könnycsepp India arcán

Az átlag magyar nagyjából annyit tud Sri Lankáról, hogy egy sziget India csücskénél, amit valaha Ceylonnak hívtak, híres a teája, sok a fűszernövénye. És persze majd mindenkinek eszébe jut a 2003-as pusztító cunami is.

Sokkal többet én sem tudtam, épp ezért indulás előtt átfutottam az ország történelmét. Ezt egyébként azért jó minden utazás kapcsán megtenni, mert segít jobban átlátni az összefüggéseket. Fűszerekben például azért gazdag Sri Lanka, mert anno áthaladt a szigeten a tengeri Selyem út és az itteni kikötők jelentős fűszerkereskedelmi csomópontok voltak. Az egyik nagyobb város, Negombo kikötőjét például a portugál gyarmati időkben fahéj kikötőnek hívták és így nevezik még ma is.

A britek nem csak vittek

A gyarmatosítások az 1500-as évek elején kezdődtek, a sort a portugálok indították, ők egyébként Ceilasnak nevezték el a szigetet. Százötven év portugál uralom után jöttek a holland hódítók, akiket újfent százötven év után, 1802-ben a britek követtek. Ekkor kapta a sziget a Ceylon nevet (a portugálok Ceilasát angolosították).

A leigázás mellett azért az a britek számlájára irandó, hogy a tea nekik köszönhetően vált nemzeti üggyé Sri Lankán. Az őshonosnak számító kávét ugyanis az 1800-as évek elején megtámadta és kipusztította egy kórokozó és ezzel a helyiek fő megélhetési forrása tűnt el. Egy James Taylor nevű skót növénynemesítőnek jutott ekkor eszébe, hogy a sziget talaja és éghajlata a tea termesztésre is alkalamas lehet. Mi tagadás, az ötlet eléggé bejött:).

Érdekes, hogy az angol uralom is kb. 150 évig tartott, 1948-ban vált ugyanis függetlenné az ország. De csak 1972-ben nevezték el Sri Lankának, ez szingaléz nyelven kb. annyit tesz: a fényesség szigete.

A buddhista vallású szingaléz egyébként az egyik nagy, itt élő népcsoport, mellettük a hindu vallású tamilok vannak még jelentős számban. A két nép között ősi ellentét feszül, más a nyelvük és picit a kinézetük is, de túristaként az ember külsőleg nem észlel különbséget. (nyelv alapján meg pláne nem, hisz angolul mindenki beszél – ez még a gyarmati idők hagyatéka)

Időjárás

Visszagondolva, ami nekem elsőre eszembe jut Sri Lankáról, hogy folyamatosan folyt rólam a víz, mert hihetetlenül magas a páratartalom. De ez nem véletlen, a terület trópusi, közel az Egyenlítőhöz, ennek megfelelelően a növény és állatvilág elképesztően gazdag. Ahogy haladunk keresztül a sziget lankáin, folyamatosan rizsföldek, trópusi őserdők, kaktuszos szavannák váltogatják egymást és persze teaültetvények.

A tengerpart is csodás, viszont a homok inkább sárgás, nem pedig vakítóan fehér, mint például a Maldív-szigeteken.

Láttam rengeteg majmot és elefántot is, ezt a bungallós hotelt pedig aligátorokkal teli tó veszi körül. (mondjuk ahhoz képest a házakat összekötő fahíd nem tűnik túlbiztosítottnak:)

Helyi erők

Sri Lanka valamivel kisebb mint Magyarország, viszont dupla annyian élnek a szigeten, mint nálunk.

Zsúfoltság tehát van, de mivel nincs igazán sok nagyváros, ez nem annyira nyomasztó (mint Indiában). A helyiek termetre alacsonyak, ugyanakkor roppant készségesek, kedvesek. Már picit bosszantó is, hogy bármit kérdezel, a válasz “yes, sir”-rel kezdődik és jön hozzá az elmaradhatatlan jobbra-balra való fejbillegetés. Ezt a fejbillegetést Indiában is megfigyeltem és kezdetben azt hittem a bizonytalanság jele, de mivel úgy tűnt az egymás közötti kommunikációban nem csinálják, inkább talán tiszteletadás. Ezen a képen mondjuk pont én billegtetem a fejem:)

Extrém sportok: pl. közlekedés

Annak ellenére, hogy nincsenek nagy távolságok az országon belül az elképesztően kaotikus vezetési morál miatt 100 kilóméter megtételéhez is minimum 4-5 óra kell, a Kresznek egyszerűen nyomait sem lehet itt felfedezni. Helyi sofőr nélkül ez orosz rulett, úgyhogy már csak ezért is érdemes szervezett keretek között jönni (Engem a Jetwing utaztatott, India, Sri Lanka kapcsán bátran ajánlom őket).

Az egyetlen szerencse, hogy a táj változatos, így nem unatkozik az ember a hosszú országúti zötykölődések alatt. De ha esetleg mégis, akkor elég csak pár percig figyelni a forgalom történéseit:).

Fő látnivalók

Sigiriya: Minden országnak megvan az az épülete, vagy természeti képződménye, amit előszeretettel mutogatnak országimázs kiadványokban, Sri Lanka esetében ez a Sigiriya, avagy az oroszlánszikla. Nem csak az a különleges benne, hogy egy hatalmas, megszilárdult lávadugó a dzsungel közepén, hanem a sztorija is jó: 1600 évvel ezelőtt ugyanis itt, ezen a sziklán építette fel birodalmi központját a sziget Kassappa nevű uralkodója.

Kassappa királynak úgy tűnik volt félnivalója, az erődöt ugyanis elképesztő védelmi rendszerrel látták el, a sziklához vezető egyetlen ösvény két oldalán például krokodilokkal teli vizesárkok voltak. Az út millió lépcsőn és jó pár teraszon át vezet a 200 méter magas szikla tetejére, de nagyjából minden szintre jut valami különleges látnivaló, úgyhogy megálló van bőven. Fentről pedig pazar a kilátás.

Colombo: Ha már úgyis ide érkezik a nemzetközi járatok nagy része, érdemes egy fél napot a fővárosban is eltölteni. Látnivalókban ugyan nem töménytelenül gazdag, viszont kaphatunk egy kis indiai nagyvárosi fílinget (abból elég is fél nap:), lehet bazározni, az óceánpart pedig nagyon szép. Ami a leginkább megmaradt, hogy úgy özönlenek az úton a három kerekű tuk-tuk autók, mint a darazsak illetve, hogy itt mindenki taxis. Ha ugyanis látják, hogy külföldi vagy, percenként akarnak elvinni (némi zsetonért persze…:)

Vallási helyek: a lakosság 70% buddhista, ennek megfelelően rengeteg buddhista szent hely található a szigeten. Az egyik leghíresebb a Golden Temple Dambullában, amit barlangszentélyei miatt keresnek fel rengetegen. 

És persze a felsoroltakon kívül is még van egy csomó a látnivaló. Például Kandy városa és a híres templom, ami állítólag Buddha egyik fogát rejti, de nem szabad kihagyni az Ádám-csúcsot sem (Sri Pada, 2243 m), aminek különlegessége, hogy a buddhizmusnak, az iszlámnak és a hinduknak egyaránt szent helye.

Összevetés

Talán úgy lehet két szóban összefoglalni a fentieket, hogy Sri Lanka valamiféle “India light”. Itt is megvan minden, ami ott, de nem annyira töményen. Van bőven egzotikus látnivaló, van kaland, vannak szent helyek, van pálmafás tengerpart, viszont míg India akkora, hogy az ember azt sem tudja, hogyan kezdjen hozzá, Sri Lankát 8-10 nap alatt teljesen be lehet járni. A hotelek is színvonalasak, aki pedig szereti a fűszeres (currys) ételeket, az nagyon fogja szeretni az országot, én is csak ajánlani tudom. Lezárásnak pedig még néhány fotó.

/Ha tetszett a poszt, további utazási tippekért kövess a facebookon és az instagramon is./