A repterek világát nem csak a repülők teszik fantasztikussá, hanem az a háttér is, amitől a legjobban szervezett és legnagyobb hangyabolynak tűnik a világon a repülőtér.

Nemrég körbejárta az internetet a hír, hogy a Flightradar adatai szerint 2018. június 19. volt a repülés történetének legforgalmasabb napja, ugyanis 19 ezer gép volt a levegőben ezen a pénteken. Önmagában is döbbenetes szám ez, hát még ha belegondolunk abba, ez mennyi utast, vagy épp mennyi a levegőben felszolgált ételt jelent.

Ez utóbbi kérdés csak azért jutott szembe, mert a múlt héten lehetőségem nyílt megnézni, hol és hogyan készülnek azok az ételek, amiket a világ egyik legnagyobb légitársaságának, a Lufthansának a gépein szolgálnak fel. Ám mielőtt belemegyünk, hogy mit láttam az LSG SkyChefs müncheni bázisán, muszáj kitérni a müncheni repülőtérre is.

Európa egyetlen ötcsillagos reptere

A müncheni repülőtér 1992-ben nyílt meg és Bajorország egykori miniszterelnökének, Franz Joseph Straussnak a nevét viseli.

Ez Európa hetedik, a frankfurti mögött pedig Németország második legnagyobb reptere, mintegy 400 000 gép száll le és fel egy évben Münchenben, de a reptér nem csak ettől "nagy szám", hanem attól is, hogy Európában egyedüliként öt csillagos minősítéssel bír. (A repterek minősítését egy Skytrax nevű szervezet végzi az utasok által kitöltött  40 pontos kérdőív alapján.)

A szempontok között szerepel például az utaselégedettség, a reptéri szolgáltatások színvonala, a kényelem és a használhatóság is. Nyilván ezekről inkább az tud nyilatkozni, aki hosszabb időt tölt (akár többször) egy reptéren, ettől függetlenül az nekem is feltűnt, hogy a repülőtér szellős, az utasfelvétel, a biztonsági ellenőrzés gyorsan halad és az eligazító táblák is egyértelműek. Plusz az egész nagyon vidám és ötletes.

A müncheni reptér inkább "átszálló" reptér, október táján azonban "végállomássá" változik az Oktoberfestre repülővel érkező vendégek miatt. Talán épp a fesztivál miatt a müncheni a reptér saját sörfézdével is rendelkezik, persze ez inkább csak látvány sörfőzde, mindenesetre akinek egy átszállásnál sok ideje van, az talán szívesebben ücsörög egy ilyen helyen. Az Airbrauban nekem egyébként nem is a rézüstök tetszettek igazán, hanem a repülőtér múltjából készült mini fotókiállítás. 

A müncheni reptér két terminálból áll, ebből a "kettes", ami korábban elnyerte a világ legjobb terminálja címet is, szinte csak a német nemzeti légitársaságot, a Lufthansát szolgálja ki. Itt található a LSG SkyChef bázisa is.

Welcome on board

Mielőtt lementünk az üzemi részre, kísérőim általánosságban elmagyaráztak pár dolgot a Lufthansa gépeken felszolgált menükkel kapcsolatban és ehhez egy hosszú asztalra kikészítették a jelenleg “érvényben lévő” összes menüsort.

Az economy "világa" nagyjából mindenki előtt ismert: a személyzet felszállás után kocsiról kiosztja az ételeket-italokat, egy kisebb szendvics, vagy "snack" még rövidebb úton is jár. Érdekesség, hogy a menü csak úgy, mint a többi osztályon, itt is két havonta változik. 

A business és a first class menük között nagy különbség nincs, de azért a first class jelenti a "király kategóriát". Az intekontinentális járatok első osztálya sokkal inkább hasonlít egy nívós étteremre, mint egy repülőre, azok alapján legalábbis, amit nekem bemutattak. 

Az étkezés amuse bouchal indul (ez egyfajta welcome on board fogás), majd már a levegőben jön az előétel, a főtel, végül sajtválogatás és desszert. Mindez természetesen nem aludobozban, hanem tányéron szervírozva. Ha valaki még ezután is éhes marad, étlapról külön bármikor rendelhet magának. 

A lenti videóban részetesen benne van mi az aktuális a menü, de főételek tekintetében mindig 4 opció közül lehet választani, amiből az egyik fogás a célország (vagy földrész) egy jellemző étele. Így, aki első osztályon érkezik Münchenbe ezekben a hetekben, az szarvasragut biztos ehet.

Nem csak az ételekre, hanem a körítésre is eléggé odafigyelnek, az ázsiai vendégek például az "otthoni étkészletekre" megszólalásig hasonlító, de repülőgépre optimalizált ét- és teáskészletekban kapják az ételt-italt (az első osztályon).

Más a bor íze fent, mint lent

Természetesen a borok kiválasztása is nagy műgonddal történik, évente 10-12 kóstolót tart a szakmai csapat, aminek tagja Marcus del Monego világbajnok sommelier is. Teljesen más szempontok alapján kell egyébként "fedélzeti bort" választani, mint például egy étterembe, 10 ezer méteren ugyanis a földitől eltérő a savanyú- és az édesízérzetünk. Épp ezért testes és gyümölcsös hatású borokat igyekeznek választani, de bordói mindig van a vörösbor kínálatban. 

Első osztályon a személyzet tehát gyakorlatilag meg sem áll, persze azért ők is esznek, de nem ugyanazt, amit az utasok, hanem speciális fedélzeti menüt. A pilóták viszont az utasoknak szóló menüből választhatnak, ám biztonsági okokból nem eheti ugyanazt az ételt a kapitány és a másodpilóta (és természetesen a kapitány választ először).

A "fedélzeti" konyha

Igazán exkluzívnak nyilván a konyha, avagy az üzemi terület számít és erre a részre már csak azért is kíváncsi voltam, mert a repülőkön felszolgált kajákkal kapcsolatban elég gyakoriak a fenntartások.

Nos, porból készülő ételeket nem láttam (ez még nem azt jelenti, hogy nincsenek is), kisvárosnyi adagokkal dolgozó pékséget, vagy a százasával készülő rántott húsok wiener snitzeleket viszont igen, de igazán mellbevágó azzal volt szembesülni, milyen elképesztő háttér van akár csak amögött a reggeli mögött is, amit a Budapest - München járaton elfogyasztunk. Azt hiszem érdemes megnézni a lenti videót is.

/Ha tetszett a poszt, további utazási tippekért kövess a facebookon és/vagy az instagramon is./