Ahogy már jeleztem korábban, növekszik az "az utazós" tartalmaim száma, ezért döntöttem úgy, hogy ezeknek egy saját oldalt hozok létre, ennek a saját oldalnak pedig ez az első bejegyzése.
Valami vidám témával akartam indítani, épp ezért jött jól, hogy nemrég rádöbbentem: tele vagyok "állatos-szelfikkel". És ha már így van, akkor gondoltam megér a téma egy külön bejegyzést. Egyrészt mert tényleg viszonylag jól elkapott képek, másrészt mert mindegyikhez jó sztori is kapcsolódik.
Az első az egyértelmű kedvencem, tavaly ősszel készült Döbröntén. A vár melletti dombon legelt egy kecskecsapat, közülük szegődött mellém egy kameraérzékenyebb kecske, hogy mit súgott a fülembe, maradjon a mi titkunk:). A Bakony és a Döbröntei Vár egyébként kecskék nélkül is nagy kedvencem.
A második kép azt bizonyítja, hogy a Hortobágy szürkemarhái is haladnak a korral és egyre szelfiérzékenyebbek. A kompozíció egyébként erős: hasonló arckifejezés, hasonló fejdísz:), már csak egy gémeskút kellene a marha mellé. (Melyik mellé? - nyilván magas labda volt:).
Ennek képnek az is lehetne a címe, hogy "a zebra és a kecske", merthogy ezzel a pórázra kötött kecskével épp Kőszeg egyik forgalmas útján készülök átkelni. A kép egyébként jó példa arra is, hogy kecskés képet a legelőn kívül is lehet csinálni:).
Hogy nem csak őshononos állatokkal lehet itthon fotózkodni, arra pedig itt van bizonyítékképp ez a fotó. A Győri Állatkert vidám zsiráfja gondolta úgy, hogy szeretne rajta lenni a képen:)
Gyula mellett található a Steigervald-tanya, ahol többnyire teljesen szabadon járkálnak az állatok. Ez a ló ebéd közben nézett be hozzám:). Ami miatt még emlékezets a hely: úgy rémlik itt ettem életem talán legjobb fánkját.
A lámák különösen kameraérzékenyek, ezt már többször tapasztaltam. Ez a kép egy Kalocsa melletti állatfarmon készült és az instagramon a white party címet adtam neki, őszintén szólva jobb cím most sem jutna eszembe:).
Ez a kép picit kilóg a sorból, egyrészt mert nem itthon készült (amúgy Sri Lankán), másrészt pedig mert csak első ránézésre vidám. Ha ugyanis jobban megnézzük, akkor látszik az elefánt lábán a lánc, amin gyakorlatilag egész élete során tartják.
Ez is csókos, de már eggyel vidámabb kép, mint az előző. A Fővárosi Állatkertben és a Zöld Tea című műsor felvételén kerültem közeli viszonyba ezzel a lajhárral. A színpadias jelenet végül csak színpadi csókkal zárult:).
Kecskés képpel kezdtem, kecskés képpel is zárom. Az Őrségbe évente visszajárok, lehet ezért ilyen barátságos velelm ez a kecske, aki egyébként a Kerca Bio Farm nagyon szimpatikus lakója:).